Az előző leckében navigációs szabályokat állított be, melyekkel megbizonyosodhat arról, hogy a felhasználók egyedi azonosítót adnak meg az új minősített hirdetéshez. Ez a folyamat idegesítő és valószerűtlen, mivel semmi szükség arra, hogy a felhasználók próbálgatással találjanak egyedi azonosítót. Ebben a leckében beállítja az automatikus kulcselőállítást, így az adatbázis automatikusan egyedi kulcsot rendel minden egyes új rekordhoz.
Az automatikus kulcselőállítás egy bonyolult témakör, de röviden megfogalmazva, egy adatbázis akkor választhat új kulcsokat, ha rendelkezik egy speciális, a kulcselőállításnak fenntartott táblával. A táblázat egyik oszlopában a nem használt kulcsok listájának kell lennie (a növekmény oszlop), a másikban pedig egy 1-től induló számsorozatnak (az azonosság oszlop). Amikor az adatbázisnak egy új kulcsra van szüksége, akkor az azonosság oszlop 1 értékével egy sorban lévő kulcsot kiveszi, így kap egy új kulcsot, amely kész a következő időpontra.
Amikor az adatbázisnak új egyedi kulcsra van szüksége, akkor megkeresi az 1-es értékű azonosságoszlophoz tartozó sort. Ennek a sornak a növekmény oszlopa tartalmazza a következő rendelkezésre álló kulcsot. Az adatbázis ezt a kulcsot használja, és frissíti a táblát, így legközelebb egy új kulcs áll rendelkezésre.
| Azonosság oszlop | Növekmény oszlop |
|---|---|
| 3 | 78 |
| 4 | 3 |
| 1 | 65 |
| 2 | 12 |
Miután a következő rendelkezésre álló kulcs lehívódik a táblából, a tábla frissül a következő lekérésre. Az adatbázis egyszerre több kulcsot is lekérhet, ha több sor növekmény értékét kéri.
Röviden: ahhoz, hogy működjön az automatikus kulcselőállítás, mindössze egy kétoszlopos táblára van szüksége, amiben az elsődleges kulcs oszlop az azonosság oszlop, a másik pedig a következő rendelkezésre álló kulcsot tárolja. A tábla inicializálása egy rekorddal történik, aminek az azonosság oszlop értéke 1, és aminek a növekmény oszlopa a következő rendelkezésre álló kulcsot tartalmazza. Ezek beállítása után már használhatja az automatikus kulcselőállítást.